Határtalanul! 9.b beszámolója

Sine limite

 

2018 szilveszterének örömhíre a 9. b osztály számára az volt, hogy megkapta a pályázatkezelő pozitív elbírálását a Határtalanul! pályázatról. Jöhetnek a szeredaiak, s aztán mehetünk Szeredába!!!

Így indítottuk az újévet.

 

Aztán mire a háromkirályok is megérkezett, a pápa is elígérkezett Szeredába, pont akkorra, mikorra a mi utunk lett volna.  Így kapkodva néztünk új szállás után, új sofőr és buszcég után, mert hirtelen minden és mindenki foglalt lett az erdélyi turizmusban.

 

Ügyes és gyors szervezéssel, a kinti konzulátussal kapcsolatban lévő Márkyné Lányi Dorottya tanárnő segítségével hamar lett újabb szállásfoglalásunk, a busz is megoldódott egy bajnai cég segítségével, úgyhogy nekiláthattunk a programok részletes szervezésének. Mire március 31-én megérkezett a majd 30 fős csíkszeredai csapat, már szépen elkészült a programozási feladat.

 

A Márton Áron Gimnázium tanulói csoportja Herta Enikő és Markó Ilona tanárnők kíséretében egy hétig volt vendégünk, diákjaik diákjainknál megszállva.

 

Több nap alatt bejártuk Budapestet. Közös magyar királyaink nagy tetteit idéztük föl a Hősök terén, az Andrássy út három szakaszának építészetében gyönyörködtünk, majd első Szent István királyunk jobbja előtt tisztelegtünk a Bazilikában. Parlamenti sétánk során a legérdekesebb információkat gyűjtöttük össze az épületről: nemcsak a Milleniumra utaló 95 lépcsőfokot számoltuk meg a kupolateremig, ahol a díszőrség őrségváltását is megleshettük, hanem a névre szóló hamutartók kapcsán is érdekes szivarvégekről hallottunk

 

Visegrádon és Szentgyörgypusztán fő témánkról, Áprily Lajosról emlékeztünk meg, és persze a Salamon-toronyban és nagy reneszánsz királyunk oroszlános kútjában is gyönyörködhettünk. S mivel már kezdett sok lenni a kultúra s a történelem, boboztunk is egy jót a hegyen.

 

A harmadik nap ismét pesti séta következett: a nyugatosok nyomvonalán, a New Yorkból indulva a Centrálig eljutva végigsétáltunk a Palotanegyed híres házai között, anekdotáztunk Szabó Lőrinc, Szendrei Júlia, Karinthy és Babits és még sok más híresség kapcsán. S lazításképpen, mivel Jancsó Adriennek (Áprily menye, vagyis Jékely Zoltán felesége) inkább csak dokumentumfilmjei vannak, az iskolában mozizva megnéztük a Kincsem című magyar játékfilmet.

 

S aztán este lett és reggel a negyedik nap.

Ekkor megnéztük a veszprémi várat.

Gizella kápolnáját, Szent Mihály katedrálisát,

Füreden a Vaszary villát s Jókai emlékházát.

Sétáltunk a parton, a Tagore sétányon.

S mivel a pesti est kihagyhatatlan,

s a program úgyis határtalan,

hajókáztunk a Dunán,

a hajót verte a hullám…

 

Az utolsó közös napra a Budai Vár maradt sok fontos épületével, de különösen is Jékely Zoltán munkahelye, az Országos Széchenyi Könyvtár. Egy érdekes és kellemes idegenvezetés alatt megtudtuk, hogy a Könyvtár csak pár évtizede van fönt a Várban, tehát Jékely Zoltán nem ebben az épületben dolgozott, és hogy a Könyvtár már nem is lesz sokáig fönt a Várban, Pesten kap új helyet.

Határtalan budapesti programunk a végéhez ért, és egy kellemes, agapéval egybekötött táncos mulatsággal zártuk a közös hetet.

 

Majd két hónappal később folytatódott a közös program a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium 11. osztálya és a Szent II. János Pál Iskolaközpont 9. b osztálya között.

 

Május 31-én estére Szabó-Molnár Bálint atya kíséretében megérkeztünk tusnádfürdői szállásunkra, a Panoráma Elcomex Panzióba, ahol a reggeli s a vacsora része volt az ellátásnak.

 

Első nap kora reggel indultunk Csíkszeredába a pápai szentmisére. A zuhogó esőben három órát gyalogoltunk fölfelé lépésben a tömegben a Nyeregbe. Igazi mély élmény volt számunkra a Szentatya által celebrált szentmisén való részvétel, ahol a mi hitünket valló, a mi anyanyelvünkön beszélő több tízezer emberrel osztozhattunk az áldásban és kegyelemben.

A nap végén „medvevadászatra” indultunk a medvék jelenlétéről híres Tusnádfürdő utcáin sétálva. S bár ezen a napon még nem volt szerencsénk a kedves kis mackóhoz, de szállásadónk beszámolói alapján az esti órákban, az utcát kémlelve a panzió ablakából, egyik este sikerült lencsevégre kapnunk a veszélyes állatot. Ez igazán nagy élmény volt a budapesti civilizációból érkező csapatnak.

 

S hogy mi mindent láttunk még az egyhetes erdélyi út során? S hogy mi mindenről meséltek nekünk a kinti diákok s tanáraik?

A csíkszeredai Mikó várban a Csíki Székely Múzeumot, megtudva sokat a kommunista városrombolásról. Farkaslakán Tamási Áron síremlékét, azét, akitől tudjuk, hogy otthon kell lennünk valahol a világban. Parajdon a sóbányát (asztmások előnyben!) és Áprily kisiskoláját, Székelyudvarhelyen Áprily középiskoláját (és egy igen finom fagyizót ). Szejkén a Székelyföld leírójának, Orbán Balázsnak a székelykapus emlékművét. A Gyilkos-tavon csónakázva fönnakadtunk egy –két gyilkos farönkön (nehéz eldönteni, ki az ügyesebb-ügyetlenebb kormányos: a Dunához szokott magyar vagy az Olt vidéki magyar, hisz Dunának, Oltnak egy a hangja). A Békás-szorosnál még a szakadó eső ellenére is kiszállt a buszból az egész csapat, döbbenten állva a sziklák alatt, csodálva az ezer évig magyar magasságot.

 

Délutánonként az iskolában dolgozgattunk volna Áprily-Jékely közös antológiáján, de hívogattak a hegyek, hívogatott a Hargita, s a munkát későbbre hagyva újra nekivágtunk a Nyeregnek s a hegyeknek.

 

Száz évet utazva a múltba, utolsó napra eljutottunk az ezeréves határra. Rákóczi várát, s a határ memoárját: keresztjeit s kopjafáját fájó szívvel csodáltuk, a régi templomromot bejártuk.

Gyimesfelsőlokon egy visegrádinál is nagyobb bobon múlattuk az időt, s irigyelve az ebédelőt, befizettünk egy túrós puliszkára, hogy másnap Budapestre hazaindulva, igazi erdélyi ízekkel térjünk meg a nagy hazából kis otthonunkba.

 

Határtalanul közösségépítő, hagyománytudatosító, kultúraterjesztő, történelemfelidéző programban vehettünk részt, amiért mindkét osztály igazán hálás.

 

Köszönjük a lehetőséget!

 

Tóth Panka, a 9.b osztályfőnöke

 

Kunszt Johanna élménybeszámolóját pedig itt olvashatják el : link